A Spartacus-ösvény kétség kívül egyike a legismertebb és legszebb magyar túraútvonalaknak, ami aligha hagyja hidegen a természetkedvelő utazókat. Annál meglepőbb, hogy egy fiatal gyalogútról van szó, amelyet alig több mint nyolcvan éve létesítettek – a korábbi turistatérképek szerint vadászati cserkelő útként funkcionált –, és csak néhány éve adtak át végérvényesen a kirándulóknak. A vadásztársaságok ugyanis évtizedeken át óvták a turistáktól, ám a tiltást a közelmúltban feloldotta a Pilisi Parkerdő Zrt. 2015 szeptemberében zárták le a sok évtizedes küzdelmet, amit a hatvanas években indított a Helyi Ipari Szövetkezetek Spartacus Turista Egyesülete. Ők javasolták először, hogy át kellene adni az útvonalat a természetjáróknak - innen ragadt rajta a Spartacus név is.
Bár úgy tűnhet, a mintegy 5 kilométer hosszú Spartacus-ösvény kezdetét jelző tábla a maga szigorú mondataival kedvét szeretné szegni a túrázóknak, jó, ha tudjuk, hogy ez egy biztonságosan bejárható útvonal, csekélynek mondható szintbeli emelkedéssel, több helyen egyszemélyesre szűkülő szakaszokkal. Tehát akinek van egy jó vízhatlan túrabakancsa, és a kirándulás idejére a szögre tudja akasztani a tériszonyát, bátran nekivághat a kitűnően felújított, megtisztított ösvénynek. De arra azért mindenképp ügyeljünk, hogy túránkat ne túlzottan száraz vagy esős, csapadékos időszakra tervezzük.
Pilisszentlászlóról Visegrád felé tartva az útvonal igencsak változatos: néhol gázlókon, köveken kell átkelnünk a csordogáló patakon, olykor ritkás, ligetes tájakon vezet át az utunk, máskor lenyűgöző bükk szálerdőn, és közben időről időre feltárul szemünk előtt egy-egy páratlan panoráma, olykor a Duna ezüstös szalagja is. A túrázók gyakorta felkeresik a Kaán-forrást, amely a Visegrádi-hegység legkedveltebb forrása. Az itt kihelyezett márványtábla tanúsága szerint első foglalatát a szentendrei 914. számú Endre Cserkészcsapat készítette, még 1938-ban. A ma látható foglalatot 1974-ben helyezték el Bertényi Miklós erdőmérnök vezetésével.
Bertényi neve más miatt is érdekes lehet számunkra, ugyanis róla nevezték el a forrástól alig húsz percnyi járóföldre lévő füvészkertet, amely a közelében lévő étterem nyitvatartása idejében látogatható. Az érdeklődők itt tudnak belépőjegyet is váltani az egyedülálló kerti barangolásra. A Bertényi Miklós Fűvészkertben kóborolni olyan, mintha egy mesebeli erdőben járnánk. A kezdőállomás után két fahídon átkelve egy magashegyi hangulatot árasztó lucfenyvesbe érkezünk, ahol a piros kalapos légyölő galócák szőnyegként terülnek el előttünk, kicsit odébb pedig az egyik öreg bükk kérgén bevésés jelzi, hogy 1923 januárjában itt vertek tábort a Magyar Királyi Második Karpaszományos Gyalogezred katonái. Aztán szürke bükkösön, lisztes berkenyék csoportja mellett, kolorádófenyők között visz el az utunk, és közben megannyi famatuzsálemmel találkozhatunk: 150 éves bükkel, 200, sőt 350 esztendős kocsánytalan tölgyekkel. Ha pedig elég ügyesek és kitartóak vagyunk, a törökmogyorófánál megfigyelhetjük, ahogyan fürge mókusok gyűjtögetik a télire valót.
A Spartacus-ösvény bejárása az egynapos kalandokat keresők számára kiváló program lehet, ám jó, ha tudjuk, egy táj minden nap más arcát mutatja felénk, úgyhogy érdemes lehet tovább is elidőzni itt. Az ösvény és környezete menedék azoknak, akik elszakadnának egy kis időre a nyüzsgő várostól – az erdő békéje, a természet hangjai és az elénk táruló páratlan látvány garantálja a szellemi, lelki felüdülésünket. Mindezt segítheti az is, hogy remek fogásokat kóstolhatunk a környéken, ugyanis reneszánszát éli a pisztrángtartás és -halászat. Ha magunk is szívesen időzünk a konyhában, a halastavakat üzemeltető szervezettől élő, konyhakész nyers, illetve vákuumfóliázott füstölt pisztrángot is vásárolhatunk bármekkora mennyiségben.
