"Hm, szerencsés véletlen" - mondhatnánk flegmán a Megyer-hegyi tengerszemmel kapcsolatban, de nem tennénk helyesen, ugyanis itt is, mint oly sok másik hellyel kapcsolatban, amit régen megbolygatott az ember, sokkal többről is lehet szó, már, ha akarjuk, hogy legyen szó. A tengerszem ugyanis a 15. századtól 1907-ig valójában csak egy kőbánya volt, ahonnan a gabonaőrlőkhöz és érczúzókhoz bányászták a követ. A bányát utána magára hagyták, aztán jött a természet, esővízzel feltöltötte az éktelen lyukat, most pedig együtt nem győzünk a csodájára járni, és arról beszélni, hogy a természet és az egykori bánya milyen harmonikus egységgé állt össze. A Megyer-hegyi tengerszemet 1977-ben természetvédelmi területté is nyilvánították.
A természet is, de az idő is bőven megtette itt a hatását. Akik ugyanis a tengerszemhez jönnek, azok nemcsak meredek, helyenként 70 méteres sziklafalakat láthatnak, hanem a régvolt bányász élet megannyi emlékét. Itt állítólag átlagban évi 300-450 malomkövet termeltek ki. A hajdani bányaudvaron még megfigyelhető néhány félig kész malomkő, a vulkanikus riolittufában pedig helyenként látszódnak a bányászok kivájt szálláshelyeinek a maradványai. Nem a mi tisztünk megfejteni, de a bányászélet keménységében, az irdatlan erőfeszítésben, amit általában végezhettek az emberek, valamiért mindig olyan előszeretettel. A tengerszem például 2011-ben még az ország legszebb természeti csodájának járó díjat is elnyerte.
Ahogy az interneten felelhető forrásoknál több helyen is olvasni lehet például, a Megyer-hegyi tengerszem az egyik olyan hely, amivel kapcsolatban nehéz elhinni, hogy Magyarországon található, pedig mégis. Ahogy a kőből kivájt ösvényen haladunk, ahogy a sziklafalak között feltárul előttünk a víztükör, éppenséggel hihetnénk azt is, hogy mesebeli erdei lények történelem előtti, elfeledett rejtekéhez érkeztünk. Azt sehol nem javasolják, hogy fürödjünk a vízben, úgyhogy nem tesszük mi sem. A tó egyébként 6 méter mély. Csónakokból viszont, biztosítókötéllel persze, rendszeresen megpróbálkoznak a helyenként tízemeletes panelházaknál is nagyobb sziklafalak megmászásával, amit az átlagos túrázónak megint csak rendkívül visszafogottan tudnánk ajánlani.
Nem a Zempléni-hegységben található tengerszem az egyetlen elvarázsolt hely a környéken. A Bodrog két oldalán húzódó hínáros-mocsaras Long-erdő bár nevében szintén valami elátkozott mesebeli vidéknek tűnik, valójában az egyik legszebb természetvédelmi területünk. Nem önnel van a baj, ha nem hozza rögtön lázba a békalencse vagy a nyálkás, akár 20 centisre megnövő kék meztelencsiga. Azért mondjuk, hogy ha elég szerencsés, láthat itt vidrát, hermelint és vadmacskát is. Ha pedig a megigéző pontokból nem lenne elég, akkor nem messze ott a sárospataki vár, ami olyan mintha egy itáliai reneszánsz városban varázsolna el minket. Nem véletlen, hogy a Rákóczi-várként is ismert vár a magyarországi késő reneszánsz építészet legértékesebb alkotása.
Bor & Gasztro
A Megyer-hegyi tengerszemtől délre, a Bodrog partján húzódik végig az a borvidék, amely ma már nemcsak magas minőségű édes boráról, a tokaji aszúról ismert, hanem hárslevelűből és furmintból készített száraz tételeiről is.
A Tokaji a hazai borvidékek közül a nagyobbak közé sorolható, napjainkban több mint ötezer hektáron művelnek itt szőlőt. A termőtájnak karaktert ad az erre a vidékre korábbi földtörténeti korokban jellemző vulkanikus tevékenység, amelynek köszönhetően rendkívül változatos talajadottságokkal számolhatunk. A megszülető borok egyediségéhez ezen túl hozzájárul még, hogy bár a szőlőművelés északi határán fekszik a borvidék, az őszi napsütés és a Bodrog párás klímája kedvez a magas minőségű, száraz és édes, késői szüretelésű fehérborok készítésének.
A borvidék történelme szempontjából két fordulópontot mindenképpen ki kell emelni. 1737-ben Tokaj-Hegyalja határait jelölték ki elsőként a világon a bortermő területek közül, így megelőztük a manapság sokat emlegetett Portót, Champagne-t vagy Burgundiát is. A másik évszám ehhez képest már a közelebbi múlthoz köthető: 2002-ben a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj felkerült az UNESCO világörökségi listájára.
A borvidék a fehérborok széles skáláját vonultatja fel. Egyaránt készülnek itt könnyedebb és tartalmasabb fehérborok furmintból, hárslevelűből, sárga muskotályból és ezek házasításából. A borvidék igazi hírnevét azonban a késői szüretelésű édes borok, a tokaji szamorodnik és a tokaji aszúk adják.
Bár a töltött káposzta szerte az országban elterjedt ételnek számít, Rátka környékén mindenképpen érdemes megkóstolni a helyi változatot. A településen e fogás tiszteletére külön fesztivált is szerveznek. A helyi, kézműves sajtok remekül illenek a tokaji borok mellé, és az édesvízi halakból készült ételeket is érdemes kipróbálni a borvidéki települések éttermeiben.
Itt tényleg minden a borról szól, a legjobb fesztiválok is mind-mind e téma köré szerveződtek. A nyári Bor, Mámor, Bénye sajátos, családias hangulatával hódít, míg a Mádi Furmint Ünnep a településen található fontos pincék miatt kihagyhatatlan. Tokaj városa is egyre hangsúlyosabban jelenik meg a borvidék életében, a borok mellé magas színvonalú kulturális programokat kínálva.
Lokáció: 3950, Sárospatak
Távolság Budapesttől: 272km
Az autóút átlagos becsült ideje: 3 óra
